Néhány szóban a felszerelésről szeretnék írni, hogy nekem mi és hogyan vált be, mit tartotok utólag fontosnak, vagy kevésbé fontosnak.
1./ Bakancs
Elsőnek mindenek előtt természetesen a bakancsot említem meg. Az utat megelőző bejáratáson is kitűnően vizsgázott, de gyakorlatilag minden talajon ötöst adnék a Caminós teljesítményére is. Nagyon sok helyen olvastam, hogy a Camino Frances megjárható egy-két hely kivételével túraszandálban, könnyű edzőcipőben is. Hááááát.... Nem vagyok gyakorlott túrázó / :o) /, de én szívem szerint megfordítanám a mondatot. Néhány hely járható túraszandálban, vagy könnyű edzőcipőben, de bizony nekem nagyon jó szolgálatot tett a vízmosásos, gurulóköves, hegyre le-föl, vagy éppen esős időszakban egyarán. Én egy Hanwaq Banks túrabakancsot használtam az út során.
A gondos kiválasztás és többszöri próbát követően interneten sikerült a bolti árnál tízezer forinttal olcsóbban, házhoz szállítva megvenni. Már az első tesztek azt mutatták, hogy jó választás volt. A Camino során amikor talpproblémákkal küzködtem, kipróbáltam a Dechatlonban vásárolt Aptonia Care anti-shock póttalpbetétet, ami picit vastagabb, rugalmasabb volt a gyári talpbetétnél. Ezzel is kitűnően lehetett használni, kb az út felét ezzel tettem meg.
2./ Túrabotok
Sosem gondoltam volna, hogy a második kiemelt helyen egy olyan eszköz fog állni, amitől eleinte nagyon idegenkedtem, ezek pedig a túrabotok. Elmondani nem tudom, hogy milyen hálás vagyok azért a segítségért, amit tőlük kaptam. Ha az ember megtanulja rendesen használni, jelentős terhet vesz le a lábáról a kaptatókon és ereszkedőkön túl a sík terepen is. Támaszt nyújt bizonytalan talajon, vagy ha épp csak bámészkodik az ember menet közben, ha megcsúsztam, kapaszkodót nyújtott. A rövid megállókon, amikor nem ültem le, hanem csak próbáltam pihentetni néhány pillanatig a lábamat, szinte helyettesítette. Röviden, nekem ezüstérmes lett a fontossági listámon.
A túrabotjaimat újszerű állapotban a vaterán keresztül vettem: három részes teleszkópos, anti-shock system rendszerrel ellátott (rugós), Kilimanjaro Mountain típusú botok. Indulás előtt elláttam néhány öntapadós fényvisszaverő matricával, amelyek némi biztonságot adtak a szürkületben vagy sötétben közlekedés során. Színe és mintája alapján egyedinek bizonyult a bottartókban elhelyezettek között. Egyébként érdemes valamilyen jól látható jellel ellátni a botokat, mert sok esetben tapasztalható volt, hogy a több ugyanolyan bot kissé bonyolította a kiválasztást a reggeli indulásnál. Olyannyira megszerettem és hozzámnőtt, hogy egy-egy városnézés során szinte furcsa volt a kis "piszkafáim" nélkül sétálgatni.
3./ Mellény
A harmadik dobogós helyet egy praktikus dolog vitte el nálam: a softshell mellény. Ennek hasznosságát töbször is emlegették alkalmi útitársaim. Nagyon sokszor előfordult, hogy a polár pulcsi már sok volt, de a póló még kevés. Főleg, ha már mondjuk megizzad az ember és fúj egy kis szél. Gyakorlatilag a nagyon hűvöstől az elég melegig lehet használni. Tudom ez szubjektív meghatározás, de talán a következőkkel tudnám érzékeltetni:
O'Cebreiro előtt kellemesen erős emelkedő várja az arrajárót. Na ez nálam magyarra fordítva: szó szerint az ember fehérneműjéből lehet csavarni a vizet, és néha úgy érzi, hogy légzőkészülékre lenne szüksége. De mivel hűvös volt, (értsd: nap közben +4 fok, a hegy derekától felhőben a hozzá tartozó mikroméretű, mindent átható vízcsemcsékkel a levegőben, és hogy teljes legyen a paletta időnként közepes erejű széllel fűszerezve) ezért felvettem egy pólót, egy hosszúujjú aláöltözetet és a shoftshell mellényt.
Ha rajtam múlt volna inkább télikabátot veszek, mert ha megálltam egy pillanatra annyira fáztam. Viszont a fizikai igénybevétel miatt mozgás közben melegem volt, de lejjebb nem mertem vetkőzni, mert így is fellebbent előttem néhány pillanatra egy kiadós megfázás vagy tüdőgyulladás rémképe.
A másik véglet a meleg, amikor a nap sütött, emiatt egy póló is elég lett volna, mert könnyen megizzadt az ember, viszont a szél hűvös volt, és jól esett, ha az ember testét védte hideg légáramtól a mellény.
A Crane típusú mellényt, ahogy azt már a bejegyzéseim elején olvashattátok Zoli barátom és Anikó vette meg nekem egy Aldis kiárusításon 1.900 Ft-ért. Egyébként a minőségével kapcsolatban meg kell, hogy jegyezzem, hogy talán nem tudnék olyan napot mondani az út során, amikor nem volt rajtam, és ellentétben más, neves márkájú holmival, szinte meg se látszik a hátizsák nyoma rajta.
4./ Zoknik.
Az út során három pár túrazoknit és egy hagyományos kis pamut titokzoknit használtam. A túrazokni választás sem volt egyszerű, mert meglehetősen nagy választékból kell döntenie az embernek. Én a Bridgedale termékcsaládnál kötöttem ki, két párat vettem a Light Hiker és egy párat a Trail fantázianevű zokniból. Az utóbbi egy Woolfusion technológiával készült gyártmány, amiről azt híresztelték, hogy még hatékonyabb a páraelvezetése mint a korábbi társaiénál és hogy szükség esetén két-három napig sem kell kimosni (persze használótól függően).
Személyes tapasztalataim megerősítettek ebben. A Light Hiker zoknik érezhetően nedvesebbek voltak egy-egy lábszellőztetés alkalmával, addig a Trail szinte teljesen száraz volt. A napi mosások során az egyik kritikus darab mindíg a zokni volt, mert ezek ugye a legvastagabb darabjai a ruházatnak, és a legkevésbé száradékony. Bizony volt eset, hogy ki kellett próbálnom a Trail esetében felemlített lehetőséget és meg kell hogy mondjam, még második nap is szappanszaga volt a zoknimnak. (Hozzáteszem alapvetően nem vagyok lábizzadós típus.) Ja és mosás után könnyebben is száradt. Ha ma kéne vásárolnom, inkább ezt a típust választanám. (A zoknikat a Trexpert Túraboltban és az egyik Overland boltban vásároltam.)
A kis pamutzokni pedig kiváló szolgálatot tett, amikor már nem volt szükség a vastag túrazoknira, de azért jól esett a lábnak valami melegség. Szellőzött is benne a láb, de védte a hólyagok ragtapaszait is.
5./ Hátizsák
Megintcsak tökéletesnek érzem utólag is a választást, nem beszélve az ár/érték arányról! A túra során egy Hervisben vásárolt Kilimanjaro Annapurna 40 literes, 950 gramm súlyú hátizsákot használtam, ami 13.000 Ft-ba került.
A zsák alul-felül nyitható, belül két részre osztható, és a fejrészében van külön rekesze is. Pántjai a hátmérethez állíthatóak, jól szivacsozottak, derékhevederén két kisebb zseb is található. A talprészében esőzsák kuporog. Két oldalán teljes hosszban lapos tárgyakhoz használható zsebek vannak.
Amit én hiányoltam róla, a flexibilis oldalzseb amiben a vizesüveget terveztem tartani. Van rajta, de zsákhoz símuló és mivel a zsák csurig volt, ezért talán egy papírlapot lehetett volna belecsúsztatni azt is nagy erőlködéssel.
E hiányossága ellenére nagyon bevált, jól pakolható volt, jól illeszkedett a hátamra. A kopása elhanyagolható. Ma is ezt választanám.
A többi felszerelési tárgyat már nem fontossági/hasznossági sorrendben írom, hanem inkább kicsit csoportosítva:
Pólók:
2 db bambuszpólót és 1 db Dechatlonos Bwin biciklis pólót vittem magammal. Összességében véve mindkét típussal elégedett voltam, de voltak előnyök és hátrányok mindkét esetben.
Bambuszpólók: a bőrnek nagyon kellemes érintésű anyaguk van. A hátrányuk, hogy nehezebben száradtak, mint a biciklis póló, igy rossz idő esetén (ha lehetőség volt rá) taktikázni kellett, hogy melyiket vegyem fel, hogy meg is száradjon a délutáni mosást követően.
Biciklis póló: Nagyon könnyen száradt, de az anyagát annyira nem szerettem. Ráadásul míg a bambuszpólók kicsit megnyúltak, hát ez összement a poloskaírtós mosást követően, úgyhogy majdnem kényelmetlenné vált a viselése.
Vittem még alváshoz egy pamut pólót, de teljesen feleslegesen. A gyakorlattá az vált, hogy zuhanyozás után felvett tiszta pólóban volt az ember délután, aztán abban aludt és másnap a gyaloglási idő alatt is azt viselte.
Hosszúujjú aláöltözet:
Hosszúujjú aláöltözetnekk egy North Face típusú fekete "pólót" választottam. Meg voltam elégedve vele, bár a karjainak belső felülete nagyon erősen felbolyhosodott a hátizsáktól (majdnem kuka szintű lett). Egyébként kellemes viseletű anyaga van és mosás után viszonylag könnyen száradt. (Jelentős árkedvezménnyel az egyik Overland üzletben sikerült hozzájutni)
Nadrág:
Ez egy igazi "vegyesfelvágott" volt részemről.
Vittem egy darab Hannah gyártmányú (cseh), lezipzározható szárú, technikai anyagból készült vékonyabb nadrágot. Kellemes viseletű textil, mosásnál gyorsan száradó, kevéssé látszik rajta az elhasználódás. Szívesen viselném bármikor. Egy dologgal lehetett volna fokozni a használhatóságát, egy oldalzsebbel combmagasságban. (Mountex-ben jutottam hozzá akciós áron)
Második nadrágként egy a Vögele-ben korábban vásárolt strech anyagú, a technikainál kicsit vastagabb hosszúnadrágot vittem, aminek a szára felhajtható. Igen kitűnően vizsgázott annak ellenére, hogy nem kifejezetten túrázásra szánt darab. Kopás egyáltalán nem látszik rajta. Viszonylag könnyen száradt.
Pizsamagatyóként (frissen mosva városlátogató gatyóként) egy pamut, háromnegyedes nadrágot vittem el, amiben kellemesen tölthettem az éjszakáimat. (Az út közben elhagyottat is ilyennel pótoltam egy kínai boltból.)
Papucs:
A papucs teljesen multifunkcióssá vált: zuhanyozós/otthonis/városnézegetős volt. Bár néha talán csinosabb lett volna a túraszandál, de végülis nem bántam meg, hogy így döntöttem. Egy Adidas Duramo Slide papucsra esett a választás, aminek kitűnő talpkiképzése volt, ezért nyugtatta a lábamat a viselése során. Barcelonában 7-8 kilométereket is sétáltam benne a városnézéseken. Ma is ezt venném.
Törölköző:
Kettő darab Dechatlonos mikroszálas törölközőt vittem magammal. Az egyik egy fürdőlepedő nagyságú, amit természetszerűleg a zuhanyozáshoz használtam. A másik egy kéztörlő nagyságú volt. Eredetileg a mindenféle törlőkendő szerepet szántam neki, de végül a párnákra (kompressziós zsákra) terítve, mintegy párnahuzat helyettesítő volt, ami igen hasznosnak bizonyult. Sokaknál láttam egyébként, hogy vékony lepedőt és párnahuzatot vittek magukkal az útra.
Egyébként nagyon gyorsan száradnak, könnyűek, kis méretre összehajthatóak és jól használhatóak voltak. Jó választás volt. Ja igen! Ha fázik az ember kitűnő hőszigetelő is! :)
Hálózsák:
Hálózsákként az RP Space Comfort X-loft-ját használtam. Ez 960 gramm súlyú, kisméretre összehajtogatható. A hálózsák komfortzónáját 25-5 fok között jelölik, használhatóságát 0 fokban határozzák meg.
A minimum értékeket nem nekem találták ki. Mivel én nagyon fázós vagyok, a legtöbb helyen bizony jól esett a plusz pléd, igaz, hogy az éjszakák hőmérséklete többnyire a használhatóság alacsonyabb tartományának értékeihez közelített. Az alvőhelyek belső hőmérséklete pedig azon múlott, hogy hány ember aludt egy helyen és milyen volt a szellőztetési lehetőség.
Összességében véve nem tartottam rossz választásnak, különösen azért, mert nem csak hálózsákként, hanem takaróként is használható, ami esetenként számomra kényelmesebb volt. Ha létezik ilyen súlyú és méretű hálózsák melegebb változatban és ilyen időszakban mennék megint, akkor azért lehet, hogy beruháznék rá... (Több helyen is láttam, én a Hervisben vásároltam akciós napon)
Pici polárpléd:
Ha már ágy, akkor ide írom azt a kisméretű, vékony polárplédet (kb akkora mint egy fürdőlepedő), ami szintén többhasználatú volt számomra. Volt hogy egyszerűen a hátamra tettem délutánonként, ha nagyon fáztam. Ha nem volt plusz pléd az albergueben akkor a hálózsákon belül szolgált melegítőként. Harmadik funkciója pedig a lepedő helyettesítése volt, kellemes meleget adva ezáltal alulról. Ma is vinném magammal!
Sapka:
Két különböző fejfedőt vittem, az egyiket a nap, a másikat a szél és hideg ellen.
A nap ellen egy Lafuma Daya Bucket fantázianevű keskeny karimájú, UV szűrős napkalapot választottam. Érdekessége, hogy a karima hátsó részében bezippzárazva egy hátra ereszthető napvédő (nem tudom mi a neve pontosan, mint a sivatagi kalapokban textil, ami hátranyúlik a nyakba) található. Ezt a funkcióját nem használtam, mert a hátizsák többnyire kellő árnyákot adott, de kisebb motyó esetén jól jöhet.
Na ez a kalap aranyárban volt egyébként, de annyira nem tetszett a hagyományos "Pampalinis" hogy a végén utolsó darabok között inkább megvettem. Itthon találtam meg, hogy valami olyan anyaggal van átitatva, hogy távol tartja a szúnyogokat és legyeket. Szúnyogokkal nem találkoztam, de a legyekre nem volt különösebb hatással, vígan cikáztak az orrom előtt, ha éppen olyanjuk volt. Egyébként pillanatok alatt megszáradt, eső ellen nem való.
A hideg és szél ellen a csősál volt számomra az egyébként tökéletes megoldás, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha nagyon hideg volt duplán lehetett, használni, ha annyira nem, vagy csak a széltől védtem a füleimet, akkor elég volt egy soron. Jó páraelvezető képessége volt, gyorsan száradt.
Eső elleni védelem:
Sokáig dillemmáztam azon, hogy poncsó, vagy vihar ruházat (dzseki plusz nadrág) legyen a választott. A poncsót választottam és szerintem jól tettem.
Egy nagyméretű, fekete, katonai, többfunkciós (poncsó, sátor, napsátor) poncsóm már megvolt, ezt vittem magammal, mert mérete ellenére picire összehajtható, könnyű és páraáteresztő tulajdonságokkal is bírt. Nos kitünően vizsgázott, bár szerencsére nem csupán 3 komolyabban esős nap volt a kintlétem során. Mivel korábban nem nagyon hordtam, ezért azt tapasztaltam, hogy amikor csak kisebb eső volt, akkor bizony a páraáteresztő képessége nem volt arányban az én mozgás közbeni párakibocsátásommal. Igy aztán alatta több víz volt, mint a külső részén. Közvéleménykutatást követően megtudtam, hogy ez a méregdrága poncsókkal is így volt, ezért aztán megnyugodtam, hogy ez így is marad, nem az én felszerelésemmel van baj.
Két okból is hasznosabbnak bizonyult az esőkabátnál: az egyik, többnyire az esőzések olyanok voltak, hogy esett - abbahagyta -esett - megint abbahagyta. Ez a kabátban és nadrágban állandó öltözés/vetkőzést jelentett volna. Igy pedig egyszerűen csak lekaptam a fejemen keresztül anélkül, hogy a hátizsákot le kellett volna venni.
A másik és sokkal fontosabb szempont, hogy a hátizsáknak ugyan ad némi védelmet az esőzsák, de a váll- és derékpántot nem védi semmi. Ha ez elázik, akkor nagyon hosszú idő, míg ujra kiszárad, sőt bevezetheti a vizet a hátizsák többi részébe is. A poncsó azonban védi az esőtől ezt a részt, így nem kell számolni vele.
Esővédő felszerelelés volt továbbá a Dechatlonban vásárolt Galaxy nevű kamásli. Ezt egyáltalán nem használtam, szerencsére nem volt olyan esőzés, hogy szükség lett volna rá, így közelebbi véleményt nem tudok róla mondani.
Vízhatlan kompressziós zsák
A kompressziós zsák egy nagyon jó találmány, védelmet ad a nedvesség /vagy pl. az ágypoloskák :) / ellen és párnaként is használható szükség esetén.
Én a Dechatlonban vásároltam egy Quechua gyártmányú, szelepes, elől "ablakos", 25 literes kompressziós zsákot. Kiválóan tette a dolgát, csak jót mondhatok róla. Használtam párnaként is, a szeleppel jól állítható a kívánt magasság.
Ha ma kéne vásárolnom ugyanilyent vennék, de a kisebb méret elegendő lenne. (15 literes)
Ez a bejegyzés jó hosszúra sikeredett. :)
A felszerelés többi, kisebb darabját a következő bejegyzésben találhatjátok majd. :)
