Utolso jelentkezesem ota a haladasi utemem meglehetosen lelassult. Ennek tobb oka is van. Viana nagyon szep kis hely volt, tul vagyok az elso bocadilloson, amivel azonnal megbaratkoztam, azota is azt vacsorazom, ha tehetem. Aki nem ismeri, ez egy hosszu bagett fele felvagva, benne nagyon finom sonka es sajt. Sok felekeppen lehet kerni, de nekem ez jott be legjobban.
Vianabol elindulva meglehetosen kalandosan alakult az eletem. A masodik emeleti agyrol kora reggel menekulesszeruen tavoztam hajnali 5 orakor, amikor meg sotet volt. Nana, hogy nem talaltam meg a jelet. Az a keves helyi, akit ebren talaltam szepen raterelt a Logronoba vezeto fokozlekedesi utra. Mondtak, hogy egy kilometerre becsatlakozik a Camino utba. Be is csatlakozott, csak nem Viana utan, hanem Logrono elott egy kilometerrel. Igy kb 10 kmt gyalogoltam egy szal fejlampaval a fòut mellett sotetben a jelre varva. Nagyon sokat kivett belolem ez a szakasz, Navarette-be erve eldontottem, hogy nem megyek tovabb. egyszeruen nem ment. Majd ket orat vartam az albergue nyitasara, ahova az elsok kozott mentem be es a legnagyobb pakolas kozepette masfel orat aludtam a kimerultsegtol. Utana ugy dontottem, hogy lemegyek a dokihoz a pottyeimmel, mert egyre tobb volt beloluk. Na ott megtudtam, hogy semmi kozuk a naphoz, hanem a ket nappal korabbi szallason poloska volt az agyban. Nemi otthonnal valo konzultacio utan kiderult, hogy minden holmimat ki kell mosni 60 fokon, akkor pusztulnak csak el az allatkak.
Reggel megkertem a hospitalerot, hogy maradhassak, mert volt mosogep, rendes volt megengedte, de meg kellett varni amig megszaradnak a cuccaim. Igy esett, hogy az alberguenal utolert Dori es Viki, akikkel egyutt kezdtunk SJPP-ben. Jot beszelgettunk, aztan ok indultak tovabb Ventosa-ba, a kovetkezo telepulesre.
Varakozas kozben kiderult, hogy mi volt az aznapi "kesedelem" ertelme, de mivel ez kicsit hosszu tortenet majd kesobb tudom csak elmeselni. A lenyege: sajnos tanuja lehettem, hogy egy holland caminos tarsamnak be kellett fejeznie az utjat.
En viszont folytattam a kovetkezo faluig, ahol nemcsak a magyar lanyokkal talalkoztam, hanem befutott Zoli is a negyedig honfitarsunk, akivel indultunk.
Nagyon jo szallas volt, nagyot aludtam a szokasos bocadillos utan. Reggel gregorian enekre ebredtunk. Kicsit szurrealis elmeny volt, amikor a vecen az elet nagy dolgat gregorian zenere alkotom... :) De egyik legkellemesebb szallas volt eddig.
Zoli, ma itt vagyunk a lanyokkal Azofraban a ketszemelyes szallasnal, amit irtal. Ma egy "csajos" nap volt, egyutt mentunk egesz uton es beszelgettunk. A szallas itt is kellemes, most eloszor nem lesz csak egy ausztral no szobatartsam, akit veletlenul Klaranak hivnak. A hospitaleronak az edesanyja magyar volt, nehany szot tud is magyarul. Ket nagy puszit is kaptam tole, majd elmeselem kesobb, hogy miert.
Nem gyozom megkoszonni a biztatast, amit kapok. Nagyon jo erzes am. Probalok legkozelebb is jelentkezni amint lehet!