Felszerelésem utolsó hiányzó darabjai a melegruházati cuccok problémája. Ebben a kérdésben még mindíg nem tudok dűlőre jutni. Túl sokat se szeretnék magammal vinni, mert ha jó idő lesz, akkor csak cipelhetem az úton. Ha viszont keveset viszek, akkor tuti megvesz majd az Isten hidege, úgy fogok fázni.
Igazándiból voltam már úgy az Adrián júniusban, hogy polárpulcsi plusz viharfelszerelés (nadrág is!) volt rajtam és akkor volt elviselhető a hőmérséklet. Ide viszont mindent nem vihetek. Amivel számolni lehet a reggeli hűvös időszak, a hegyek tetején lévő erősebb szél, tavasz lévén az eső, akár napokig is, szóval... bármi... És ne feledkezzek meg arról a fázásról sem, amit kimerültség esetén érez az ember. Egyszóval mindenképp hathatós "fűtés" is szükséges. (Pálinkát üvegbe mégse vihetek, mert nehéz, a műanyagba meg nem jó! :)
Az alapgondolatom egy vastag polárpulcsi, és a viharkabátom volt. Viszont a kettőnek a súlya 1 kg. Ez sok. Ráadásul nem túl jól variálhatól.
Én szeretem a mellényt, mivel mozgásnál kellő szellőzést ad, de a test maghőmérsékletét - főleg kisebb légmozgás ellen - kellemesen megtartja. Polárpulcsival nagyon jó eredményt érhetek el hőmérséklet tekintetében. Viszont szél esetén nem ad védelmet a karomon. Mondjuk, ha nagy a szél, akkor felvehetem a ponchót. Aztán győzelmi zászlóként szállok, mint egy kifeszített vitorla. Esőben még megoldás lehet, de ha csak a szél fúj.... Szóval ez a variáció sem győzött meg.
Aztán a vastag polár nagy helyet is foglal, jó lenne inkább két vékonyabb, azt külön-külön is fel tudnám venni. Újabb mérlegelések következtek. Sajnos nem kerültem közelebb a megoldáshoz.
Tűpontnyi fény tűnt fel az alagút végén: az egyik túraboltban javasolták a softshell dzseki használatát. Sajnos azoknak az áruk volt a túlsúlyos.
Egyszercsak Zoli telefonált: úton vannak Pest felé, és az egyik áruházban találtak shoftshell mellényt, szerintük jó rám és igen kedvező akcióban el lehet hozni. Gondoltam bátor leszek, látatlanban igent mondtam. Épp hogy jó lett rám. Nagyon örültem neki!
Sajnos az első hidegebb-szelesebb próba bebizonyította, hogy hiába alatta a polárpulcsi, a softshell mellény nem elegendő a "boldogsághoz". Jéggé fagyott a karom. Újra felmerült a viharcucc lehetősége. Egyszerűen fáztam.
Valamit nem jól csinálok. Mások olyan sok mindent visznek magukkal, amit nekem eszembe se jutott vinni, mégis hogy férhetnek bele az ajánlott súlyhatárba?... Átpakoltam a zsákot. Polár is csak egy jöhet. Egy harminc dekás, ami vastagabb, de mégse fél kiló... Egy szépséghibája van: igazi babarózsaszín. A tisztántarthatósága kicsit aggaszt. A színétől eltekintek... nem vagyok az a kimondottan barbis stílusú... legalább lesz valami színes is rajtam.
A végsőnek tűnő megoldást a szomszédasszonyomék tévécseréje jelentette. A Pólus Centerben őgyelegve az igazán tuti tévét kerestük, ami szép, olcsó, jó, mindent tud, sőt hónap végén még kölcsön is ad. De ha már itt vagyunk, akkor bekukkantottam a Hervisbe. Ott meg visszakukkoltak rám. Egy kabát kacsintgatott egészen hátul jobb oldalon. Egy shoftshell volt.
Saját márkás modell, fekete-szürke kivitelben. Hosszított derék... hm... megemeltem. Egészen könnyűnek tűnt... Gondoltam felpróbálom. Mintha rám öntötték volna. És az ára is elérhetőnek mutatkozott, bár ez már kétség kívül felette volt a költségvetésben előirányzottaknak. Másodszor is felpróbáltam... Mit kéne kivenni a zsákból, hogy ezt elvihessem?
Merész húzásra szántam el magam. Megveszem, ha belefér 40 dekába a súlya. Kerestem egy eladót. Nem volt túl lelkes, közölte, hogy nincs mérlegük, majd pakolt tovább. Nem adom fel! Megyek előre egészen a pénztárosig. Elmondom neki, hogy a kabátot szeretném megvenni, felpróbáltam és tökéletes. Viszont csak akkor viszem el, ha 40 deka alatt van.
A biztonsági őr gyanakodóan vizslatot.. Mi van???!!! Egészen közel jött. Látott már olyant, hogy a színe, a mérete, a fazonja, a... a... a... nem volt megfelelő egy nőnek, de ilyen némbert, hogy csak akkor veszi meg, ha elég könnyű, még valószínűleg nem látott...
Pénztáros kislány telefonál, mint kiderült az előzőekben az üzletvezetővel beszéltem, ő pedig megmondta már, hogy nem lehet lemérni. Konszenzus született: kifizetem, és ha bárhol le tudom méretni a Pólusban (mondjuk az 5 méterre lévő kis péküzletben) és nem megfelelő, akkor visszaveszik. Még az se jelent gondot, ha kártyával fizetek. Nem igazán értettem, hogy miért nem lehet annyi rugalmasság bennük, hogy ennyi macerát elkerülve átruccan a néhány bámészkodó eladó közül valamelyik, leméreti nekem és a kedves vevő jóérzéssel távozik kabáttal vagy anélkül.
Végül kifizettem a kabátot és láss csodát, le tudtam méretni szemben lévő boltban - bár kétségeim voltak, hogy egy élelmiszeres mérlegen lemérhető-e egy zsír új kabát és remélem, hogy ÁNTSZ-es nem olvassa ezeket a sorokat - nagyon kedves volt az eladóhölgy. De a kabát 47 deka. A várakozás és a szüttyögés eldöntötte bennem: hazaviszem, kicsit átpakolom a cuccokat és hátha belefér az a plusz hét deka...ha meg nem, akkor másnap is visszahozhatom.
A túraszandálom bánta a dolgot. Ezzel együtt sikerült újabb problémát generálni. A meglévő papucsom - amit a zuhanyozáshoz tettem el - alkalmatlan volt akár egy kisebb sétára is. A bakancsom mellett azonban mindenképp vinni szerettem volna valamit, ami a lábamon lehet szellőzésként a napi penzum teljesítése után.
Próbáltam valami olcsó megoldás után nézni, kínai piacon valami kis csettegőt venni, de nem jártam sikerrel. Olyan ami az én céljaimnak megfelelő lett volna, nem találtam.
Igazság szerint volt valami, ami foglalkoztatott ezzel kapcsolatban. A meglévő otthoni papucsom már a végét járja. 10 évet szolgált, megérett már az új vétele. Szerettem volna a vásárlását egy kicsit még halasztani, tekintettel az úttal kapcsolatos kiadásaimra. Viszont gyakorlatilag már az első alkalommal, amikor a felszerelésemet kezdtem összeszedegetni, láttam a papucsom utódját, ami majdnem teljesen ugyanolyan volt, mint a meglévő, csak nem textilbetétes, hanem egybeöntött műanyag. És nagyon könnyű.....
Ismét visszamentem a Hervisbe, azonban most jól felszerelkezve. Nehogymá' ne tudjam meg hány deka is lenne a zuhanyzós/sétálós/otthoni multifunkciós papucs!!! A háztartási mérlegem mérőegységét besüllyesztettem a hátizsákomba és úgy indultam sétálva útnak.
A bejáratnál a biztonsági őr elfoglalta magát a túrabotjaimmal, így lazán besétálhattam a kishátival, amiben ugrásra készen kuporgott a mérleg! Kiválasztottam, felpróbáltam, tökéletesen illeszkedett a lábamra a papucs. Majd következett a mérési művelet. Vigyorogtam. Elépzeltem a biztonsági kamera előtt ülő ember bamba csodálkozását. Mit csinál ez???!!! Megméri a papucsot??? Mi ebben a trükk? Biztos elrakja a táskájába a mérleggel együtt... De nem. Csak a mérleget tette el... Tuti flúgos a nő....
A papucs 22 deka volt. Óriási nyereség! Fél kilót nyertem a zuhanyzós papucs+túraszandál variációhoz képest! Igy jöhet velem a rózsaszín polár, a shoftshell dzseki, és a mellény is! Csak meglesz ez a melegruhás történet...
A zsákom így is közel tíz kiló, innivaló és kaja nélkül. Most már tényleg megvan az utolsó darab is. Remélem jó döntéseket hoztam. Még 19 nap...
