HTML

kwind-camino

2011. februárjában végleg eldőlt bennem: végig szeretném járni a francia Camino-t. Ennek állomásairól, eseményeiről, történéseiről tervezem írni ezt a blogot...

Friss topikok

Linkblog

A felszerelés dilemmái....

2011.04.14. 12:43 Kwind

Ismét kezdhetném a szokásos mondattal, hogy Zolitól és az internetes információk alapján próbáltam meg összeállítani felszerelésemet,  de itt ki kell egészítenem a felsorolást azon névtelenül maradó személyekkel, akik a boltokban igyekeztek saját túratapasztalatuk alapján gyarapítani az ismeretanyagomat és segíteni a döntéseimet.

Szinte kivétel nélkül minden fórumon alapként hangzott el, hogy a hátizsák súlya lehetőleg ne haladja meg a testsúly 10 %-át. Hát ez igazi kihívást jelent, tekintve, hogy másfél hónapon  keresztül a hálószobának, a nappalinak, a fürdőszobának és a konyhának el kell férni egy kb 40 literes hátizsákban. Igen, pontosan jóra gondolsz, a konyhában egy közepes méretű szemétkuka nagyjából ekkora.

Akivel már volt szerencsénk együtt utazni kis hazánk, vagy bolygónk egyik-másik szegletére, azok tudják, hogy hozzám bátran lehet fordulni mindenféle extra dologért, mert az tuti, hogy nekem mindíg van. Persze van néha anyázás, hogy minek ez a sok cucc, de nagyon jó, amikor szükség esetén van kihez fordulni. Lazán tele tudok rakni egy kocsi csomagtartóját egy hétvégi kiruccanáshoz, mégpedig profi módon "slihtolva", hogy minél több beférjen. Feltett szándékom volt, hogy 8-8,5 kilónál nem lehet több a súlya a zsákomnak, mert ezt bizony cipelni is kell a hosszú úton.

Nem fárasztok senkit a találgatással: a túrazsák mérete adott a 40 literre vonatkozóan, de esélyem sincs beleférni a szabott súlykeretbe. A tegnapi mérés, latolgatás, ki-bepakolást követően sem sikerült 9,3 kiló alá csökkenteni a súlyt víz és élelem nélkül, ami azt jelenti, hogy bőven 10 kiló felett lesz a tényleges terhe a zsáknak...

Egyik internetes blogban olvastam, hogy a srác a fotós felszerelését leszámítva 4 kiló cuccal csinálta végig a Camino-t. El nem tudom képzelni hogy mit vihetett magával. Természetesen törekedtem az ultralight cuccok megvásárlására pl. a túrazsák 950 g, hálózsák szintén annyi, de ez már önmagában is majdnem két kiló! Mi fért akkor bele ebbe a négy kilóba? Még egy üveg víz, egy gatya, zokni és póló és más nem is.

Eleinte azt a taktikát választottam, hogy összeszedtem egy kupacba azokat a dolgokat, amikről úgy gondoltam, hogy szeretném magammal vinni. Amikor sikerült megvenni a hátizsákot, akkor szépen el kezdtem bepakolni. Természetesen nem fért bele minden.  Elkezdődött a  folyamatos szelektálás, önmagammal való alkudozás, állandó ki és bepakolás, hogy megtaláljam mindennek a legoptimálisabb helyét. Meg persze a zsák súlyát. Magamhoz szólitottam a grammra pontosan mérő háztartási mérlegemet és például a pizsó kiválasztásának alapja is a ruha súlya volt. Ugyanígy a papucsok, pulcsik, és minden más egyéb többszöri mérlegelés alapján kerülhettek be az "utazókeretbe".

A harc a kilókkal a mai napig is folyik. A két dolog közül az egyik, amit mindenképp szerettem volna magammal vinni, az a sarong-om volt. Ennek egyrészt érzelmi okai vannak (velem volt minden csavargásomon), másrészt a legpraktikusabb ruhadarab, amit utazáshoz az ember magával vihet. Hol szoknyaként, hol kendőként fejen vagy vállon, sőt akár ruhaként is használható volt a helyzettől függően. Már láttam lelki szemeim előtt hogyan fogok túrabotjaimból és sharongomból paravánt építeni sík terepen történő "kishelyiség" céljára, de sajnos a 20 deka túl nehéz és már nincs minek a kárára lefaragni a holmikat. Ugyanerre a sorsra látszik jutni a túraszandálom is. :(

A legnehezebb diónak a melegruházat kérdése bizonyul számomra. Május-június az az időszak, amikor előfordulhat kánikulai meleg, de tartósabb hűvös, szeles, esős időszak is. Felszerelés szemponjából az előbbi kényelmesebb megoldásokat tartogat, míg az utóbbi megnehezítheti nem csak a vándor életét, de a hátizsákját is. Igazándiból még ma sem tudom azt, hogy melyik megoldás mellett teszem le a voksomat. Szerencsére még van majd egy hónapom kipróbálni és eldönteni a dolgot.

A véglegeshez közeli lista a következők szerint alakul:

Hálószoba:

  •  1 db hálózsák,
  •  1 db kisméretű polár pléd.

Nappali (ruhatár):

  • 1 db túrakalap,
  • 1 db camouflage,
  • 3 db túrapóló,
  • 3 db túrazokni,
  • 3 váltás fehérnemű,
  • 1 póló és short alváshoz,
  • 1 db pamut bokazokni,
  • 1 db trikó fazonú felső, 
  • 1 db váltónadrág(térdnadrág), 
  • 1 db "macska"nadrág,
  • 1 db lezipzározható szárú túranadrág,
  • 1 db hosszúujjú aláöltözet,
  • 1 db fürdőruha.
  • Eső ellen: 1 db ponchó,
  • 1 pár kamásli.
  • Ide kéne sorolnom a melegruházati cuccot is, de ebben még nem döntöttem.
  • Jajj és természetesen a bakancsom is. :)

Fürdőszoba:

  • 1 db mikroszálas törölköző,
  • 1 db mikroszálas kéztörlő,
  • 1 db szappan fürdéshez és mosáshoz,
  • 1 mini testápoló archoz,
  • 1 db Adidas stift,
  • 1 db ajakápoló,
  • 1 db összecsukható fogkefe,
  • 2 db minifogkrém, 
  • azért egy miniparfüm is,
  • pici Nívea,
  • fésű,
  • körömcsipesz,
  • Nedves WC-papír,
  • némi szükséges női ellátmány,
  • zuhanyzós papucs
  • papírzsepi.

Konyha:

  • 1 db kicsi, egyszerű svájcibicska,
  • 1 db Tupperes műanyag kanálgép Anya jóvoltából :) ,
  • 1 db fémbögre kinyitható füllel (így akár leves vagy rántotta is készíthető benne),
  • Ellátmányként: 3 db bögrés leves,
  • 3 db 2 dkg-os instant Nesquick kakaó vízhez,
  • ugyanennyi tejhez,
  • 3 db Bolero italpor, csak a változatosság miatt.. ,
  • néhány filter gyümölcstea.
  • Energiavésztartalék: Magnézium pezsgőtabletta,
  • némi szőlőcukor,
  • 3 db műzliszelet. (Valahova egy kis csokinak még be kell férnie!!!!! :)

Gyógyszertár:

  • Flector gél,
  • Flector tapasz,
  • Láz- és fájdalomcsillapító,
  • Aspiryn+C pezsgőtabletta,
  • fásli, kötszer, mullap,
  • Betadin,
  • ragtapaszok,
  • Szarvasfaggyúkrém,
  • Perskindol krém,
  • Calcium-Sandoz,
  • Fenistil gél,
  • téphető ragtapasz,
  • mini kézfertőtlenítő folyadék,
  • fültisztító pálcika (fertőtlenítéshez).

Egyéb felszerelések:

  • Hátizsák,
  • Fejlámpa,
  • Kulacs,
  • félbevágott polifoam,
  • túrabotok,
  • tartalék fűző,
  • tartalék talpbetét,
  • varrókészlet ruhának és vízhólyaghoz egyránt,
  • hőtartó fólia,
  • naptej,
  • napszemüveg,
  • jegyzetfüzet, toll,
  • fényképezőgép, memóriakártya,
  • telefon és töltője,
  • útiokmányok, bankkártyák, pénz,
  • vízhatlan kompressziós zsák ruhához és szükség esetén párnának egyaránt.
  • füldugó,
  • pici elosztó,
  • MP-3 lejátszó
  • csipesz és 3-4 m szárítókötél,
  • EU-s egészségkártya,
  • Rother-féle túrakalauz,
  • túratársam: teki, aki a hátizsákom tetején utazik.
  • egy praktikus zsebbe gyűrhető Decathlonos hátizsák, városi sétákhoz,
  • és biztos kitalálnék még valamit, ha nagyobb lenne a zsák... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Tervek, vágyak, elképzelések...

2011.04.13. 17:59 Kwind

Zolitól való információkból és internetes keresésekből lassan kezdett összeállni a kép, hogy hogyan is szeretném véghezvinni vállalkozásomat.

Már a gondolatok kezdeti stádiumában is valahogy természetes volt, hogy a kifelé utat Párizson, a hazafelé vezető utat Barcelonán keresztül kellene megtenni. Ennek megfelelően repülőjegy foglalásakor is ezt a paramétert adtam meg a kereső felületen. Alapvetően fapados járatban gondolkodtam, aztán mégis Malév menetrendszerinti járat mellett döntöttem. Az oka az volt, hogy az általam kiválasztott időpontokra szóló repülőjegy ára illetékekkel együtt mindössze 4-5 ezer forinttal volt drágább, mint a fapadosé. Ráadásul úgy, hogy Barcelonában mindenképp plusz költség lett volna a fapados esetén egy csomagjegy, amit itthon neten keresztül nem engedett megvenni, így az  utazás költsége azzal együtt már szinte forintra azonos mértékű lett volna. Igy aztán maradt a már jól bevált légitársaság menetrend szerinti gépe.

A május-júniusi időszak mellett pedig azt tette le a voksot, hogy talán már elég jó idő van, de még nem túl meleg. Természetesen ebben az időszakban nagyobb eséllyel kell számolni esős időszakra, de azt hiszem, hogy ez a hosszú útra tekintettel gyakorlatilag alig elkerülhető.

Nagyon furcsa volt számomra az itthon kinyomtatható repülőjegy. Én eddig mindíg hagyományos jeggyel utaztam. Azóta már megismerkedtem az on-line csekkolás fogalmával is. Azért még mindíg tartok egy kicsit tőle, hogy egy ilyen "sajtcédulával" felengednek-e a repülőre. Itthon még hagyján, de mi lesz odakinn? :)

A következő akadály a TGV jegy megvásárlása volt. A francia vasúti közlekedés ezen műfajáról tudni kell, hogy kb 3 hónappal az indulás előtt már megvehetőek a jegyek és hasonlóan a fapados járatokhoz, az induláshoz közeledvén egyre drágábbak. Februárban nem volt probléma a májusi időpontra való foglalás, sikerült a 23.10 órakor induló Luna TGV-re váltanom egyet. A foglalást követően 4 nappal az ingyenes postaszolgáltatással már a postaládámban is volt a jegy Párizs-Bayonne szakaszra vonatkozóan. A franciák nem cicóznak. Olyan, mint egy reptéri beszálló kártya. Mágnescsík meg minden. :) 

Később olvastam a neten, hogy ezt a jegyet a vonatra történő felszállás előtt érvényesíteni kell a pályaudvaron elhelyezett sárga kütyük egyikében, különben megbüntethetnek a vonaton. Na ez egy kifejezetten hasznos információ volt!

A Bayonne-Saint Jean Pied de Port közötti vonatközlekedéssel kapcsolatban sokáig semmilyen információm sem volt. Jóval később találtam lehetőséget jegyfoglalásra és hasonlóan az előzőekhez pár napon belül kezemben volt a kipostázott vonatjegy. 

Szóval papíron már eljutottam SJPP-be és Barcelonából már haza is tudtam jönni, a kettő közötti időszakról csak halvány elképzeléseim voltak. 

Nagyon tartottam és tartok ma is az első egy-két naptól, a Pireneusokon történő átkeléstől. Bár azóta már többektől is hallottam, hogy nem az a legnehezebb szakasz, de mégis valahogy a "születés" időszaka most a legriasztóbb számomra. Nem vagyok tisztában a képességeimmel. Nem tudom, hogy mennyit bírok. Képes leszek-e az éjszakai vonaton alvást(?) követően végigcsinálni egy több mint 1400 méter magas hegyre felmenni, majd többszáz métert ereszkedni, hogy elérjek az első, kb 27 km-re lévő albergue-ig Roncesvalles-ben. 

Pontosítanom kell azok kedvéért, akik még nálam is kevesebbet tudnak erről az útról: egy megállási lehetőség van kb. két órai járásra SJPP-től Orissonban, de ez egy kicsi és elég drága albergue. Vannak akik eleve foglalnak itt szállást és vannak olyanok is, akik egy éjszakát SJPP-ben töltenek. Én úgy döntöttem, hogy a sorsra bízom magam: majd ott a helyszínen döntök, hogy hogyan érzem magam: szükségem van-e a megállásra, vagy megpróbálom tovább folytatni az utat Roncesvalles-ig.  

Az Út időtartamával kapcsolatban úgy gondokoztam, hogyha fejben és lábban is bírom és az időjárás és minden más egyéb körülmény a kegyeibe fogad, 32-33 nap alatt szeretném megtenni a teljes távot Santiago de Compostelláig. Azt gondolom, hogy ez talán egy általam is teljesíthető, nem túlfeszített tempójú időtartam. Ez azt jelenti, hogy szakaszoktól függően napi 25-31 kilométert kell megtenni ahhoz, hogy ez tartható legyen. Ha sikerül a tervem, akkor éppen Pünkösd hétvégéjére érkezek Compostellába.

Ezután szeretnék kimenni az óceán partjára Finisterrába, de ezt már busszal tervezem megtenni. Egy éjszakát eltöltenék a "világ végén" (a zarándoklatok hajnalán még az óceán partja számított annak), majd visszabuszoznék Compostellába, ahol ugyancsak egy éjszakát töltenék. Aztán jó lenne egy pár napot Barcelonában is eltölteni. Tesóm és az ismeretségi körben is voltak néhányan és a fotók alapján nagyon tetszetős kis helynek ítélem meg azt a várost.

Eleinte csak szállást próbáltam meg foglalni Barcelonában, ami szinte aranyárban volt. Aztán miután kitapasztaltam, hogy tudok úgy foglalni, hogy akár két nappal a határidejő előtt is módosíthatok, ezért befoglaltam egy kedves kis szállást egy egyedi művész stílusú kis panzióban. (Na azért ne Gaudí házra gondoljatok.. :)

Eredeti tervem az volt, hogy ha már látom, hogy kb. mikorra teljesíthető általam a compostella-i táv, csak akkor foglalom a  Santiago de Compostella-Barcelona repülőjegyet. Később, amikor már a felszerelésem kezdett összeállni és ismételten számolgatást végeztem a várható költségekkel kapcsolatban eldöntöttem, hogy nem várok tovább a repjeggyel, mert túl drága lesz. Az útra szánt 33 nap és a tartalék 2 napnak (a tervezett finisterrai és compostellai tartózkodás) talán biztonsággal elégnek kell lennie ahhoz, hogy teljesítsem a tervemet. Igy aztán megvettem a Vueling-re  a repülőjegyet Barcelonába úgy, hogy 4 napom lesz megnézni a várost. 

Ezzel az utazás fő közlekedési eszközeit érintő váza teljessé vált. A Camino ütemére vannak  ugyan elképzeléseim, de teljesen attól szeretném függővé tenni, amit majd ott élek meg.

Egy "apróság" van, amit szívesen látnék még: Párizsban az Eiffel-torony. Nagyon kevés időm lesz a repülő érkezése és a vonat indulása között, de ha belefér, akkor oda gyorsan kimetróznék és csinálnék egy szokásos képet: a torony és én... :)

 

 

 

 

 

2 komment

"Utad apró csodákkal lesz teli..."

2011.04.13. 15:15 Kwind

A felszerelésekkel kapcsolatos tájékozódásom során rá kellett, hogy döbbenjek, hogy az Út költségei mellett bizony komolyan számolnom kell a szükséges vásárlások anyagi vonzatával is. Nincs bakancsom, hátizsákom, megfelelő súlyú hálózsákom, ruházatom, gyakorlatilag semmim. Azon túlmenően, hogy mindenből a legkönnyebb - és természetesen a legmegfelelőbb - eszközöket kell beszereznem, semmit sem tudtam arról, hogy melyik miért jó, a másik pedig miért nem alkalmas céljaimnak.

Az első túraboltba, ahová  a virtuális világon túl "élőben" is betértem nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb. Betérvén nézelődni kezdtem a bakancsok világában, mert az volt az első, amit mindenképpen meg szerettem volna venni, tekintettel az utazás közeli voltára, hiszen még össze is kell, hogy csiszolódjunk addig. Rövid nézelődésemet egy fiatalember "segíthetek-e" kérdése szakította meg. Közöltem, hogy köszönöm, a bakancsokat nézegetem. Kérdezte, hogy milyen célra tervezem a vásárlást. Na itt szembekerültem azzal, hogy el kéne mondanom, hogy én, aki semmit nem tudok a túrázásról, csak úgy egyből "ide nekem az oroszlánt is" a Camino-val kezdek, ahhoz kell lábbeli. Próbáltam kikerülni a konkrét választ, de miután tudtam, hogy rövid időn belül kiderül, hogy semmit se konyítok a dologhoz, a következőt mondtam: Nem igazán van tapasztalatom, de egy hosszabb túrára keresnék megfelelő felszerelést. A fiatalember elmosolyodott és szelíden nekem szegezte a kérdést: "A Camino-ra készül?" Mindezt olyan természetességgel, hogy biztos lehettem abban, hogy nem én vagyok az első kocatúrás, aki "hasonló cipőben" segítségre szorul.

Őszintén mondhatom, hogy a fiatalember kimerítő tájékoztatást adott nemcsak a bakancs, de a hátizsák, a zokni és minden más tekintetében is. Nem akart rábeszélni semmire sem, sőt segített, hogy minél több felszerelést próbáljak fel, érezzem a különbségeket. Ajánlotta, hogy nézzek a lehető legtöbb helyen körül ahhoz, hogy megtaláljam a számomra legmegfelelőbb holmikat.  Így is tettem. Még aznap elmentem két helyre, ahol hasonló fogadtatásra leltem. Valahogy egyik helyen se éreztem azt, hogy megmosolyognának a nullkilométeres kezdőkénti 800 km-es bevállalásomnak.

Semmit sem vásároltam. Mégis gazdagabb lettem egy új és kellemes tapasztalattal: ritka ma már az ilyen kerskedői / emberi hozzáállás.

Még valami volt, ami kézzelfoghatóvá vált: nem tudom, hogy a várható költségeit miből finanszírozom a felszerelésemnek. Kezdtem látni, hogy amit vásárolnom kéne összegszerűleg milyen volument fog képviselni és mély gondolkodásra sarkallt, hogy mi lehet a megoldás. Nem vagyok egy kölcsönkérős típus, de végső esetre még ez a lehetőség is megfordult a fejemben. Merthogy a jegyeim már megvannak, úgyhogy annak az esélye, hogy elinduljak, mindenképp nagyságrendekkel megnőtt, de hogy miben és mivel, azzal kapcsolatban erős kételyeim voltak.

Többedszerre ültem le és próbáltam hozzávetőleges költségvetést készíteni várható kiadásaimmal kapcsolatban az útra és a felszerelésre vonatkozóan is. Plussz előtte voltam az adóbevallási időszaknak. Tavaly év vége felé, amikor a volt munkahelyemen történő elszámolásra került sor, figyelmeztetett a pénzügyes kolléganő, hogy kb százezer forintot mindenképpen rakjak félre, mert általában nem számolnak rá az emberek, hogy az adóbevallással kapcsolatban ekkora fizetési kötelezettség várható. Miután számomra a könyvelés világa olyan, mintha japánul beszélnének hozzám, kedves volt és felvállalta, hogy március elején ha meglátogatom, akkor segít elkészíteni az adóbevallásomat.
Miután március elejét írtunk és mielőbb tudni szerettem volna, hogy mennyi pénzt kell ténylegesen adóba befizetnem - és így mennyi pénzben tudok gondolkodni az Úttal kapcsolatban -, ezért felkerestem a volt kolléganőt. Az odaadott papírokat bevitte a számítógépbe, nézett ide-oda, felállt, szekrényhez ment, visszament a számítógéphez. Én meg közben ültem egy széken és csendben magamban mondogattam, hogy "csak ne kelljen sokkal többet fizetnem százezer forintnál, csak ne kelljen többet fizetnem százezer forintnál..." Kolléganő egyszercsak megszólalt: Mondd a számlaszámodat. Vagy postán kéred? Nem értettem a kérdést. Értetlenkedésemre közölte, hogy háromezer forintnyi adóvisszatérítésem van, azt kell, eldöntenem hogyan akarok hozzájutni.
Gombóc volt a torkomban... "Utad apró csodákkal lesz teli..." Ez volt az első gondolatom. Nem hittem el amit mondott. Megkértem, hogy nézze át mégegyszer, hiszen épp ő mondta, hogy mennyi lesz a várható fizetési kötelezettségem. Azt mondta, hogy igen, így szokott lenni. Azonban valaki a végleges számfejtésnél mégiscsak levonta az adóelőleget. Nem így szokták, de valamiért ez most mégiscsak így történt. Nézzem meg.... és elkezdte mutogatni, aminek felét se láttam, értettem már. ... "utad apró csodákkal lesz teli..."  na de ekkorával??? Az adóra félretett pénzt fel tudom használni a felszerelésem megvételéhez. Mégiscsak meglesznek a szükséges dolgok kölcsön nélkül is... Mondanom se kell: nagyon boldog voltam! 

Szólj hozzá!

A Camino elkezdődött...

2011.04.13. 13:48 Kwind

Jó darabig senkivel sem osztottam meg a döntésemet Zolit kivéve. Biztos voltam benne, hogy legalább Ő nem kételkedik elmebeli állapotomban az elhatározást illetően. Még korábbi beszélgetéseink során mondott egyszer egy nagyon fontos dolgot: "hidd el, hogy minden megvan benned, ami ahhoz kell, hogy végigcsináld". Ő valószínűleg ezekből a sorokból tudja meg milyen sokat jelentett ez nekem.

Kezdte szinte minden percét kitölteni az életemnek az Úttal való ismerkedés. Rá kellett hogy döbbenjek: a Camino elkezdődött... Nem, nem a repülőtéren, nem Saint Jean Pied de Portban az irodánál, amikor odaadják a Credencialnak nevezett zarándokútlevelet, hanem akkor, amikor a döntést meghoztam. Újra célom volt az életben. Újra volt miért tenni. Éreztem, hogy már most megváltoztatta az életem.

Próbáltam minél több hasznos dolgot megtudni, ami segíthet majd az utam és a felkészülés során. Utoljára szinte gyerekkoromban voltam túrázni. Egykori általános iskolás sportos osztályfőnökünk jóvoltából jártunk végig számos közismert kirándulóhelyet, de azóta gyakorlatilag sehol sem jártam hosszabb gyalogtúrán. Semmilyen felszerelésem sem volt ahhoz, hogy nekiugorjak egy ilyen hosszú (de akár jóval kisebb) gyaloglásnak.

Zoli rengeteget segített tanácsaival. Hol honlapot ajánlott, hol felszereléssel kapcsolatos gondolataimat igyekezett terelgetni, hol a kétségeimen segített túllenni. Kezdtem arra a pontra eljutni, hogy néhány hozzám közelálló barátommal, és persze hozzátartozóimmal is tudatnom kellene mire készülök.

Noha az évek alatt megszokhatták már tőlem, hogy mindígis voltak "flúgjaim", azért kicsit tartottam a beszélgetésektől. Valahogy nagyon belső dolognak tartottam ezt az egészet és szemérmesen próbáltam odázni a "kitárulkozás" pillanatát.

Leginkább tesómtól tartottam - emlékezve első megnyilvánulására Zoli terveivel kapcsolatban - mégis valahogy az vált legfontosabbá számomra, hogy Ő elfogadja a döntésemet. Teljesen pozitívan csalódtam reakciójában. Bejelentésemre, hogy elindulok és a jegyeim is megvannak már, azt  mondta, hogy nagyon örül neki és hónapok óta most látja először, hogy van célom, van ami motivál és ez nagyon jó dolog!

Aztán szép lassan elmondtam anyánknak és még néhány barátomnak is. Nem értették szemérmességemet. Szerintük ez egy nagyon jó dolog már csak abból is, hogy látják: nekem is jót tesz. Néhányan azt mondták, hogy ők is belevágnának egy ilyen útba, ha élethelyzetük úgy hozná. Néhányan pedig azt, hogy úgy érzik, ők képtelenek lennének rá, de nagyon tisztelik az elhatározásomat.  Beszélgetéseink során soha nem marad el a kérdés, hogy na, hol tartok már a felkészülésben? Kicsit olyan, mintha ők is készülnének velem együtt.

Azért természetesen akadt az ismeretségi körben, aki kicsit kétkedve fogadta a hírét az utazásomnak. Talán épp ezért is igyekszem majd odafigyelni arra, hogy ne csak ez legyen a fő beszédtémám, mert nem biztos, hogy mindenkit egyformán érdekel ez a dolog.

 

 

Szólj hozzá!

Ahogyan kezdődött...

2011.04.13. 12:40 Kwind

Zoli barátom tavaly februárjában említette először, hogy Camino-ra készül. Fogalmam sem volt, hogy mi az. Aztán pár szóval elmesélte. Már akkor szöget ütött a fejemben a gondolat. A tesómnak el is meséltem, hová készül egy ismerősöm. Az első reakciója az volt, hogy "az se normális, aki 800 kilométert gyalog tesz meg, amikor repülőn, vagy vonaton is meglehet...". Végülis lehet igazsága - gondoltam. Azért megnéztem néhány dolgot a neten a Camino-ról, de azon kívül, hogy "ez azért egy tök jó dolog lehet", nem jutottam.

Azt, hogy Zoli megkezdte zarándoklatát, igazándiból csak a netről tudtam meg. Azért valahol belül foglalkoztatott az útja, úgyhogy egy elküldött sms-en keresztül próbáltam meg támogatni/bátorítani, ami mindíg jól jöhet egy nehéz pillanatban. Talán később is előveszi az ember, hogy erőt merítsen belőle, hogy szeretettel gondolnak rá az otthon lévők és szorítanak neki. Kívántam, hogy "megkapja" a Camino-tól azt, amiért vállalkozott rá.

Hazatértét követően néhányszor beszélgettünk neten keresztül, küldött pár fotót és nagyon tetszettek. A képek is, meg az a feeling is, ami érződött az elmeséléséből.

Ahogy telt az idő, anélkül, hogy kerestem volna, valahogy mindíg elém került ez a téma. Hol egy cikk, hol egy tévében futó több részes dokumentumfilm, hol egy-egy könyv hirdetése kapcsán, de időközönként belebotlottam a dologba. Ez adott lehetőséget, hogy néhány percig-óráig eljátszak a gondolattal, hogy "mi lenne, ha...".  De aztán gyorsan lebeszéltem magam róla: a bokámnak biztos nem tetszene a dolog, a fejemnek még kevésbé... Szóval, ez egy klassz dolog lehet, de nem nekem...

Ez év februárjában eljött az idő, hogy meglátogassam Zoli barátomat és családját. Nagyon klassz helyen laknak, a béke szigete. Miután tettünk az ebédet követően egy kellemes sétát a közeli dombtetőre, levezetésképpen betette a többszázas nagyságrendből álló Camino-n készült fotógyűjteményét. Órákon át néztük és mesélt róla. A történetéről, a személyes élményeiről, az út során történt eseményekről. Ki tudja hányadszor... Úgy éreztem, hogy minden pillanatát átéli újra és újra elbeszélései során. Megmutatta a felszereléseit, amiben megtette az utat. És mutatott még valamit, amiről már korábbi beszélgetésünk során egyszer szó esett: egy könyvet. A címe El Camino - Kis titkok könyve. Az írója Varga Lóránt személyes ismerősévé vált egy Camino klubbos délutánt követően.

Úgy gondoltam elkérem tőle a könyvet, mert nagyon tetszett az estébe nyúló elbeszélése. Szegény gyerkőcök biztosan szidtak engem - még a vacsora is kitolódott miattam...

Másnap reggel kezembe vettem a könyvet, gondolván, hogy belelapozok. Csak azért álltam fel ezután, hogy papírzsepihez jussak. Soha életemben nem történt még velem ilyen. Akik ismernek egy kicsit, ők azért tudják, hogy nem vagyok egy sírdogálós típus. De ezt a könyvet végig könnyeztem.

Lóránt - elnézést, hogy csak így "leLórántozom" - nem útikönyvet írt, hanem abba a belső gondolatvilágába engedett bebocsátást amit átélt, ami formálódott benne az út során, mindvégig küzdve azzal a tétova kérdéssel: valójában író-e ő? Nos azóta több helyen, több kommentet olvasva, illetve több emberrel beszélve bátran gyarapíthatom azon emberek táborát, akik azt állítják: igen, író! Aki ennyi embernek, ilyen mélyen megérintve a lelkét képes papírra vetni gondolatait, annak kijár ez a megszólítás.

Fél nap alatt kiolvastam a könyvet. Ültem kagylófotelkámban a kezemben a könyvvel és legbelül akkor mondtam ki először: nekem is ott a helyem... Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért, egyszerűen belül tudom, hogy mennem kell..

Elkezdtem nézegetni azt, hogy mennyibe kerülne a repülőjegy... mennyibe kerülne a vonatjegy. "Próbafoglalást" csináltam, hogyan is lehetne kivitelezni, mennyibe is kerülne ez a teljes út. Az tisztán látszott, hogy ez nem lenne egyszerű történet az anyagiakat tekintve. A felszerelés problémájáról nem is beszélve, akkor az még igazándiból nem is jutott eszembe.

Gyakorlatilag állandóan ezen téma körül keringtek a gondolataim. Milyen klassz lenne, ha... Hogyan kéne csinálni, ha... Ha már ott vagyok, maradni kéne a végén Barcelonában... Ha... Ha... Ha... nem lenne érzékeny a bokám, nem lenne érzékeny a fejem... Aztán feltettem magamnak a kérdést: tulajdonképpen mit is csinálok most? Kifogásokat keresek. Hogy miért NEM lehet belefogni ebbe az egészbe! Tulajdonképpen az élethelyzetem PONT a legmegfelelőbb. Ki tudja mikor lesz olyan lehetőségem mégegyszer, hogy ennyi ideig el tudjak szakadni a hétköznapokból. Hogy nem szorít annak a kényszere, hogy adott egységnyi szabadság vehető igénybe egy évben. 

Életem fordulóponthoz érkezett. Le kell zárnom a múltat, amelyet nagyon szerettem és kiteljesítette az életem. Mindígis azt szerettem volna csinálni, ami a hivatásom volt, de ez a korszak lezáródott. Valami új dolgot kéne kezdeni az életemmel, de egyenlőre még a "sebeimet nyalogatom". Nem tudom merre tovább. Talán a bennem lévő kérdésekre én is választ kaphatnék, mint ahogyan sikerült Zoli barátomnak és Lórántnak is... Talán ez is motivált a döntésben...A könyv olvasásához  képest egy héten belül megvolt a repülő- és a vonatjegyem... Születésnapi "ajándék" magamnak...

 

 

 

 

2 komment

Első blogom...

2011.04.12. 18:42 Kwind

Ez a nap is elérkezett... Megpróbálom elkészíteni az első blogom kezdő sorait. Na meg persze a beállítások, fájlkezelő, statisztikák és miegyéb. A feléről azt se tudom mit is kéne csinálni vele. Néha a segítség is kínaiul hangzik. Nem baj, majd belejövök. :)

Köszönet mindenkinek, aki csetlő-botló kezdeményezésemet türelemmel fogják olvasni. :)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása