Ma az utolsó, még hiányzó darabját is elkészítettem a felszerelésemnek: a kagylót. Az Adria mélyéről hoztam, valamikor évekkel ezelőtt. Egy olyan fésűskagyló, melynek mindkét fele együtt áll. A gyűjteményes polcomon leste a hétköznapjaimat. Nem tudta - igaz én se - hogy egyszer kitüntetett szerepet kap: a zarándokok ősi jelképeként tanusítani fogja hovatartozásomat egy vándorlás során.
Türelmetlenül várom már az indulás idejét. De mellette nagyon jó érzések is kerülgetnek. Nagyszerű dolog, hogy az indulás előtt a barátaim szinte mind találkozni akarnak velem. Nem akarnak elengedni búcsúölelés nélkül... Nagyon melengeti a lelkem. Köszönöm nekik! Köszönöm Nektek!!! :)))
