Az előkészületek végleg a finishbe érkeztek. A mai napom egy esetleges vészhelyzettel kapcsolatos előkészületekről szólt.

Az útlevelet őrző tok belső felületére készítettem két méretre vágott papírost. Az elsőn egy remek kis fordító program segítségével angol és spanyol nyelven feltüntettem az egyes gyógyszerek hatóanyaga iránti érzékenységemet, a különleges esetben értesítendő kontakt személyek nevét és telefonszámát, valamint az egészségügyi biztosítással kapcsolatos információkat.  A másik kis papír spanyolországi magyar követség és a barcelonai konzulátus elérhetőségét tartalmazza. Egyikre se legyen szükség, de azért jó ha van ilyesmi az embernél. Noha tudom, hogy lesznek más magyarok is velem párhuzamosan kint, de egymástól függetlenül megyünk, baj esetén elsősorban magamra kell, hogy számítsak. 

Sikerült minimalizálni a cipelendő papírok számát. Nagyon környezebarát (és súlytakarékos) módon, kétoldalas nyomtatással mindössze négy plussz két lapot viszek magammal:

• repülőjegy Malév,
• repülőjegy Vueling,
• szállás visszaigazolás Barcelona,
• egy lapra zanzásított spanyol Camino-szótár és
• 2 db TGV vonatjegy.

Illetve van még egy fél lapom. Ezt legutóbbi héten a kertben ücsörögve fundáltam ki. Én nem nagyon tudom angol nyelvű zenék szövegét, csak hellyel-közzel "bikicsunáj"-os szinten. Spanyolt meg egyáltalán nem. Arra gondoltam, hogy jó lenne valami olyasmit megtanulni, amit a helyiek nyelvén lehetne énekelni. Ami egyszerű és talán közismert...

Azt hiszem elsőre "rányúltam" arra, amit kerestem. Ez pedig a néhány évvel ezelőtt Antonio Banderas által énekelt, gitárral kísért Desperado. A dallama mindig tetszett, igazi latinosnak tűnő, pergő ritmusú zene. Gyorsan megkerestem a dalszövegét az internetről, és kiderült, hogy az se nagyon "sárkányos". Aztán elkezdtem tanulgatni. Bár a szövege nem túl bonyolult, viszont épp a gyors ritmusa miatt már-már nyelvtörő sebességgel kellene énekelni. Ez abszolút nem egyszerű, legalábbis számomra. De azért most már vannak részek, amelyeket sikerül időben kimondanom. :)

Aztán eszembe jutott egy dolog: nem ártana lefordítani, hogy miről is szól a nóta, mert valamennyiünk tarsolyában van egy-egy olyan kósza történet, amikor hogyismondjamcsak... csacskaságot tanult meg a lelkes próbálkozó - no nem saját magától, hanem tréfás segítők támogatásával.

Tipikus példája a baráti nyelvoktatásnak, amikor két kedves ismerősöm is részt vett egy olaszországi tanfolyamon. Az egyiknek igencsak megtetszett az étteremben az ott dolgozó hölgy és meg szerette volna hívni egy Baileys-re. Segítségül hivta másikuk olasz nyelvtudását, aki többször is elismételtetve betanította az adott szöveget. No a nagy igyekezetben az nem tűnt fel, hogy a Baileys szó sehol se volt a mondókában. :))) Ha jól emlékezem, talán a kezét kérte meg a leányzónak egy ital helyett...

Hogy témánál maradjunk... Néhány roppant fontos alapszó már ismerősen csengett a szövegből: aguardientes - pálinka, vagy a tequila blanco - fehér tequila. Aztán a ló és a gitár szó is elhangzik benne. Ismét segítségül hívtam a a már említett fordító programot és így végképp megnyugodtam, hogy - legalábbis hangulatát tekintve - jó zenére esett a választásom. Remélem lesz majd kint kivel együtt énekelni... :) Legalább egyszer... :) 

Elérkezettnek láttam az idejét az indulás előtti utolsó hátizsák pakolásnak is. Ismét tételesen átnéztem, hátha valamitől még meg tudnék válni, volt aminek a cseréjén gondolkodom. A súly szempontjából azonban lényeges változás szerintem nem nagyon fog történni, de ez csak a holnapi bepakolásnál derül ki. Eltávolítottam az összes cimkét a feleslegesnek ítélt helyekről a pólókból, törcsiről, fehérneműről. Roppant kellemetlen tud lenni egy ilyen bigyó, ha dörzsölni kezdi az embert. Holnapi nap bepakolom az cuccokat és azután már nem szándékozom az utazásig változtatni az összetételét.

A hátizsákomra felkerült a Budapesti El Camino Klub felvarrható emblémája is. Tehát: tényleg szinte minden indulásra kész...